Tanári pálya helyett a Benedek-cég alkalmazottja és a család megmentője

Nyomtatóbarát változat

Egy év múlva visszatért a Benedek-céghez alkalmazottnak. Életének erről a szakaszáról a ,,Benedek József és fia cég története” című visszaemlékezésében írt részletesen. Ezzel a rendkívül sok adatot tartalmazó 240 oldalas gépelt kézirattal 2000-re készült el, és benne a város történetének egy meghatározó momentumát kívánta megörökíteni. (Az írás visszhang nélkül maradt. Bazsó Lajos kiadót nem keresett, bár a kéziratot elküldte néhány olyan személynek, akiktől valószínűleg segítséget remélt a könyv kiadásához. Teljes anyaga a városi levéltárban található meg.)
Az 1870-ben eredetileg Nagykőrös lakosságának szőlő, bor és gyümölcs értékesítésére alakuló cég már az 1900-as évek elejére komoly export vállalattá alakult. Amikor Bazsó Lajos a cég szolgálatába lépett – ahol mindenki tanár úrnak szólította – már a cég adta a gyümölcs és zöldség termékek magyar exportjának több mint a negyedét, nagyon sok kőrösi embernek munkalehetőséget biztosítva ezáltal.

A Benedek telep alaprajza
A Benedek telep alaprajza

Akkorra már létrehozták a csomagolás megoldása érdekében a ládagyárat, és már nem csak a gyümölcs, zöldség, de a baromfi exportjuk is jelentős volt. Az ehhez szükséges hűtőházat azonban, mivel Nagykőrös nem engedte, Kecskeméten hozták létre.

Bazsó Lajos 1934-ben egyetemistaként mint bevásárló tisztviselő lépett a cég szolgálatába, de '38-tól már irodai munkakört is kapott, majd két évvel később 1940-ben irodavezetői beosztásba került, '41-ben pedig helyettes telepvezető lett a cég utódjánál, a Hangyánál, amikor az első zsidótörvény után a Hangya a Benedek-cég telepeit bérbe vette.
Bazsó Lajos a nagykőrösi, jászberényi, kecskeméti és a kiskunhalasi telephelyeken dolgozott telepvezető-helyettesként. Közben 1937-től, tényleges katonaidejének letöltésétől kezdődően '41-ig ötször hívták be rövidebb-hosszabb időre katonai szolgálatra, 1941-ben pedig a magyar gyors hadtest bevetése folytán a szovjet frontot is megjárta mint a 13. kárpáti zászlóalj másod-segédtisztje. A honvéd vezérkar főnöke dicsérő elismerésben részesítette hősies helytállásáért. Tartalékos hadnagyként szerelt le. Megrázó harci élményeiről keveset beszélt, de a ,,Vallomások”-ban ezekre is kitért. Ezekből kitűnik nagyszerű szervezőkészsége, halált megvető bátorsága és a lehetőségekhez képest a legyőzöttekkel szemben alkalmazott embersége. Bár harci élményeiről keveset beszélt, de hogy mélyen éltek benne, bizonyítja, hogy amikor 2006 január elején rosszul lett, és végleg kórházba került, önkívületi állapotban a háború borzalmait elevenítette fel....
Keveset beszélt arról is, amiről a ,,Vallomások”-ban ugyancsak megrázó képet fest, hogy a zsidóüldözések idején saját élete kockáztatásával hét zsidó ember életét mentette meg. Bújtatásukat Benedekéknek a Budapest VI. kerületi Csengery út 76. számú házának a pincéjéből maga által leválasztott kis helyiségében oldotta meg.

Ebben a házban bújtatta a Benedek családot Bazsó Lajos
Ebben a házban bújtatta a Benedek családot Bazsó Lajos

Itt rejtegette a Benedek-családot egészen 1944 októberétől, 1945 februárjáig. Már a becsempészésük a házba is óriási bátorságot és leleményt kívánt az általános zsidóüldözés idején – mivel eredetileg nem ebben a házban laktak -, azután a hónapokon át állandó életveszélyben tartó élelmezésük, alapvető tisztálkodó szerekkel, orvossággal stb. ellátásuk emberfeletti erőt kívánt. A maga által bújtatott hét ember között Bazsó Lajosnak egy ideig magának is meg kellett húzódnia nyolcadikként, mert katonaszökevénynek számított, mivel nem jelentkezett az általános mozgósításkor. A háborút csodával határos módon valamennyien túlélték. Valóságos történetük szinte filmvászonra kívánkozik....
Életeket mentő hősies cselekedetért Bazsó Lajos soha semmilyen hivatalos elismerésben nem részesült, sőt sokan támadták és zsidóbérencnek tartották egészen az utolsó időkig, holott csak hitt az emberi egyenlőségében. Azt hirdette, hogy csak kétféle ember él a világon származástól, fajtól és nemzetiségtől függetlenül: jó és rossz. Hogyne támogatta volna hát ilyen lelkülettel jótevőit, akik taníttatták és munkát adtak neki, még ha történetesen zsidók voltak is. Valójában talán nem is várt kitüntetést érte, hiszen egész életében azt vallotta, hogy emberi kötelességünk a bajbajutottak segítése. Igazolás című versében a '90-es években mégis így írt:

Ha egy árja kockáztatott,
Majd tettéért kárhoztatott:
Köszönet vagy Jed Vasem
Nem járhat érte még ma sem...

Ugyanakkor, amikor 2005 januárjában megkeresték a Terror Házából - Láng Éva költőnőre, még élő szemtanúra való hivatkozással -, hogy nyilatkozzék, kitért előle. Az általa írt Benedek-cég történetét ajánlotta figyelmükbe, hogy olvassák el. Túl későn jött a megkeresés vagy valóban nem várt kitüntetést? Nem tudni. Mindenesetre többet nem keresték, pedig még volt egy éve hátra...