Hogyan őrzik Bazsó Lajos tanár úr emlékét egykori iskolájában?

Nyomtatóbarát változat

Bensőséges, meghitt ünnepség színhelye volt a nagykőrösi Arany János Gimnázium 2007. január 17-én, amikor a gimnázium második emeleti számítástechnika terme Bazsó Lajosnak, a gimnázium egykori legendás hírű matematika tanárának, a Műszeripari Kutató Intézet tudományos kutatójának a nevét vette fel. Az iskolában hagyománya van annak, hogy egyes tantermeket kiemelkedő tanáregyéniségekről neveznek el, de ez volt az első alkalom, amikor a teremnévadás közös megemlékezés keretében történt. Így az ünnepségen megjelentek a tanár úr egykori diákjai, családtagjai, a református egyház helyi képviselői, az iskola jelenlegi igazgatója, tanárai és diákjai. Az ünnepségen részletek hangzottak el Bazsó Lajos önéletrajzi írásából, verseiből. Suba Lajos iskolaigazgató megemlékezett életpályájáról és alma materével, az Arany János Református Gimnáziummal sírig tartó kapcsolatáról. Mari László, a számítástechnika terem gazdája Bazsó Lajoshoz fűződő személyes kapcsolatáról beszélt, és bemutatta a teremben elhelyezett hozzá kötődő tárgyi emlékeket, például kézzel írott egyetemi jegyzeteit, gyémánt- és vasdiplomáját, az általa alapított ezüstserleget stb., Péntek Imre fizikatanár pedig egy tréfás kísérlettel áldozott emlékének.
Bazsó Lajos ezen a napon (pontosabban január 19-én) lett volna 94 éves, és nem egészen egy évvel előtte, 2006. február 5-én hunyt el. A gimnáziumban 1952-1960-ig, tehát mindössze nyolc évig tanított, hatása mégis meghatározó volt a gimnázium életében. Ki volt ez a hosszú életkort megért tanár, akinek az élete átívelte az egész XX. századot, sőt még egy kicsit túl is ért rajta, hiszen 1913-ban született és 2006-ban hunyt el. Gyermekként élte végig az első világháborút – megszenvedve az olasz fronton szolgálatot teljesítő édesapja hiányát – fiatal katonatisztként harcolt a második világháborúban az orosz fronton, érett felnőttként 1956-ban az egyik vezetője volt Nagykőrösön a forradalmi ifjúságnak és az 1989-es rendszerváltást követően haláláig alkotó részese a város kulturális életének. Volt rendezett polgári családban élő úri fiú, nyári vakációban dolgozó szegény egyetemista, állásnélküli diplomás. Bújtatott üldözötteket és maga is volt üldözött. Sorsa letérképezte az egész XX. századot.
Számtalan kiemelkedő tulajdonsága közül talán a legjellemzőbb hihetetlen pontossága, precizitása, jó szervező képessége volt. Így gyermeke nem lévén, jó korán felvésette családi sírkövükre a református temetőben várható halálának az első két számát a ,,19”-et, aztán 2000 után még olyan fontos dolgok történtek vele, mint hogy befejezte a Benedek-cégről írott rendkívül érdekes dolgozatát, Nagykőrösért Kitüntető Címben részesült, előadásokat tartott a város különböző értelmiségi egyesületeiben, így például a Karácsony Sándor Körben, a nyugdíjas Pedagógusok Egyesületében stb. Haláláig dolgozott a ,,Vallomások Nagykőrösről és magamról önéletrajzi írásán.
Ennek azonban csak a gyermekkorára vonatkozó részét sikerült a rá jellemző, alapos precizitással kidolgoznia, a későbbi életére vonatkozó részek töredékben maradtak.