Hazatér Nagykőrösre a fiatal Bazsó család

Nyomtatóbarát változat

Nagykőrösre végleg 1922-ben jöttek haza a gyermekek iskoláztatása céljából. A Búvár utca 1. szám alatti házat vásárolták meg, és Bazsó Lajos az Arany János Református Gimnáziumnak mindvégig kitűnő tanulója lett.

A református főgimnázium - Bazsó Lajos kiadása
A református főgimnázium - Bazsó Lajos kiadása

A református főgimnázium - Bazsó Lajos kiadása
Az első családi ház, ahol Bazsó Lajos Nagykőrösön lakott

Osztályfőnöke az Arany-kutató dr. Törös László, aki az irodalom felé igyekezett terelni a minden iránt rendkívül fogékony fiú érdeklődését. Az oktatás magas színvonalára, és követelményrendszerére részben az is utal, hogy az első gimnáziumot 64-en kezdték el, és érettségi bizonyítványt mindössze 24-en kaptak...
Nagykőrösön nagy társasági életet éltek, ami nem merült ki a közös névnapozásokban, de komoly tartalmat is hordozott. Szorosabb kapcsolatban álltak Lengyel Sándorékkal, Szarvas Györgyékkel, Zámbory Endréékkel, dr. Csutorás Sándorékkal, dr. Kovács Ferencékkel, Bazsó Kálmánékkal, Pelyvássy Mihályékkal. Ők valamennyien az úgynevezett úri középosztály tagjai voltak: orvosok, tanárok, tehetős gazdálkodók stb.
Volt olyan időszak, amikor az úri asszonyok náluk tartottak az üvegesen tanfolyamot. Az egyik képzőművész batikolni, a másik bőr domborítani tanította a hölgyeket. Bazsó Lajos édesanyja maga is képzőművészeti hajlamokkal volt megáldva. Lánykorában még a nagyváradi tanítóképzőben készített olajfestményei haláláig Lajos bácsi dolgozószobájának a falát díszítették. Valószínűleg az irodalomhoz és a képzőművészetekhez való vonzódását tőle, míg az előadói készségét lelkész édesapjától örökölte. (A mindössze egyetlen utcácskából álló Bodméron, amely ma már csak szórványgyülekezet, még mindig él Bazsó Lajos nagytiszteletű úr emléke.)
A társaság egyik nőtagja adta először a kiskamasz Bazsó Lajos kezébe Dumas Monte Cristo grófja című regényét, amely olyan óriási hatással volt rá, hogy elindította a klasszikus irodalom olvasásának útján, amelyet olyan művek követtek, mint a Nyomorultak, A párizsi Notre-Dame vagy a Michelangelo című könyv, amely a művészetek felé fordította az érdeklődését. A Quo vadis pedig a gimnáziumban is megismert római császár, Néró keresztény üldözésével, Róma égésének a leírásával babonázta meg. Olvasási vágyát jól kiélhette családi könyvtárukban, amely a Pallas Nagy Lexikon 16 kötetével, a száz kötetes Jókai regénysorozattal, a Remekírók aranykötésű díszkiadásával, a Műveltség tárának könyveivel, Mikszáth, Gárdonyi regényeivel, édesapja egyházi könyveivel már gyermekkorában valóságos könyvmollyá tette, és megalapozta későbbi sokoldalú tudását, ennek köszönhetően igazi reneszánsz személyiségét. Jelleme alakulása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonított - annak ellenére, hogy református lelkész fiaként született és nevelkedett -, a katolikus dr. Tóth Tihamér könyveinek: Jellemes ifjú, Tiszta férfiúság, Dohányzol?, Ne igyál! stb. Betetőzte ezt, hogy egy olyan lírai beállítottságú magyartanára és osztályfőnöke volt, mint dr. Törös László, olyan költői ihletettségű vallástanára mint Horváth József és olyan igazgatója mint Bánóczi Endre, akinek emberi nagyságát a legszentebb kötelesség volt követni valamennyi diák számára.
Abban az időben a diákok általános műveltségüket a klasszikusokon keresztül szerezték meg. Nagy hangsúlyt fektettek a memoriterekre. A Toldi első részét könyv nélkül kellett megtanulniuk, és rajta keresztül megismerni a zamatos, szép magyar nyelvet gazdag szókincsével. Sallustiust, Vergiliust, Horatiust, Ovidiust eredetiben olvasták, és tanulták a latin nyelvet. A latin szállóigéket Lajos bácsi később is szívesen idézte, mivel a memóriája mindvégig kitűnő maradt, amihez valószínűleg a diákkori sok memoriter is hozzájárult.
Gimnazista éveiben költői, írói szárnypróbálgatásait az önképzőkör egyengette, amelynek VIII.-os korában a titkára volt. Első nyomtatott verse írásban 1931-ben jelent meg ,,Búcsú az iskolától” címmel. Magyartanár szeretett volna lenni, de ettől az elhatározástól eltérítette a VIII. osztályban írt, szerencsétlenül végződő pályamunkájának írása.
Történt ugyanis, hogy a VIII.-os korában március 15-re írt pályázatához, amelynek jeligéjéül a ,,Szabad-e Dévénynél betörnöm, új időknek új dalaival” Ady idézetet választotta, a borítékban nem mellékelte a nevét, nehogy előnyben részesítsék amiatt, hogy református lelkész az édesapja. Csak annyit írt, hogy ,,Egy nyolcadikos diák”. A tanárok annyira rossz néven vették, hogy nem fedte fel a kilétét, hogy nem neki ítélték az első díjat, pedig dr. Törös László szerint is ő érdemelte volna, hiszen szónoki beszéde szerkesztésében még a későbbi nagy hírű, kiváló szónoki tehetséggel megáldott református lelkész, az akkor segédlelkészként itt szolgáló Paczolay György is tanácsokkal látta el. Ez a kívülálló számára jelentéktelennek tűnő epizód egész életére nyomot hagyott Bazsó Lajos lelkében, és eltérítette a magyartanári pályától. Helyette inkább a matematikát-fizikát választotta, ami tényszerű, objektív és nem magyarázható félre. Jellemző azonban, hogy csalódottságában is tudott irányt váltani, hiszen matematikából is kiváló alapot kapott Harsányi Lajos tanár úrtól, a fizika iránti érdeklődését pedig Zámbory Endre fizikatanár – szülei egyik barátja – keltette fel, aki megajándékozta a Philips rádiós füzetek egyikével, amelyben megtalálta az egycsöves rádiókészülék kapcsolásának leírását, és ezzel elindította a rádiós amatőrködés útján még a '20-as évek végén, amelynek köszönhetően később képzett technikusként tagja volt a Magyar Rövidhullámú Rádióamatőrök Egyesületének.
Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy gimnazista korában díjnyertes pályázatai egyaránt voltak élettanból, fizikából és magyarból, amellett tagja volt a színjátszókörnek. Ő is szerepelt a közönség által évekig emlegetett nagy sikerrel előadott Kisfaludy vígjátékban, a ,,Kérők”-ben. A darabban délceg ifjúként viselt díszmagyart Nagykőrös egyik leggazdagabb birtokosától kapta kölcsön. De a sportot sem hanyagolta el. Úszás, vízipóló, tenisz, mezei futás, gerely, diszkosz, súlylökés, gimnasztika mind szerepelt nála, ha nem is versenyszerűen űzte ezeket.
VI. osztályos korától tagja volt a diákpresbitériumnak, haláláig pedig a felnőtt presbitériumnak és egyik vezetője a cserkészcsapatnak. A cserkészet a nagyszerű Szalay Laci bácsi vezetésével diákkorának talán a legszebb élménye volt. A hárshegyi cserkésztáborban töltött felejthetetlen napok, Sík Sándor, dr. Strilich Pál előadásai szilárd erkölcsi alapot adtak a fiataloknak. A Balatonnál rendezett erdei és vízi táborok edzetté tették és önfegyelemre szoktatták őket. Az első cserkészpróbáját igazoló lapot egész életében őrizte, ugyanis Lajos bácsi szinte minden róla készült fényképet, újságcikket megőrzött egészen haláláig.
Gimnazista korának nagy élménye volt, hogy 1929-ben öt társával együtt részt vehetett az angliai Beerkenhead-ban rendezett világ jamboreen. (Közöttük volt a 2003-ban elhunyt Európa hírű napfizikus - Dezső Kázmér polgármester legidősebb fia - Dezső Loránd is, aki a Bazsó Lajos alatti évfolyamra járt, és akitől elhunytakor Lajos bácsi verssel búcsúzott.)
A debreceni IX. csapatba osztották be őket. A próbatáboruk a debreceni Nagyerdőben volt. Az egyik kiképző tisztük a nagy cserkész, Vincze Lajos hivatásos vezérkari százados vasfegyelmet követelt tőlük. A tábort a 650 fős magyar csapat angliai helyét kijelölő, megküldött helyrajz alapján pontosan utánozva vezetett majd bontatott tábort vezényszóra mindaddig, amíg az egész tábort tíz perc alatt fel nem tudták állítani sátrakkal, konyhával stb. együtt. Ennek igazi értelmét akkor értették meg, amikor kint Angliában nemzetközi elismerést váltott ki a magyar csapat szervezettsége és gyorsasága.
Bazsó Lajos egész életében féltve őrizte ennek az útnak az útlevelét, amely még a Magyar Királyság Útlevél feliratot viselte a magyar címerrel. Az 1929. július 25-től augusztus 25-ig tartó, tehát egy teljes hónapnyi élménysorozat jelentette az elsőt azok sorában, amelyet életében még néhány szép külföldi út követett. Így 1958-ban egy jutalomút Csehszlovákiába Kiváló Tanári Kitüntetése jutalmául, 1965-ben Bruno-Prága tanulmányút a Műszeripari Kutató Intézet küldöttjeként a brunói ipari vásárba, 1972-ben meghívásra feleségével egy holland és 1973-ban egy osztrák-olasz út. Ekkor találkozott évtizedek után először Sárika nővérével, aki festőművész lett, és férjével Torontóban telepedett le. Végül pedig 1974-ben Kanadában két hónapot töltött feleségével nővéréék vendégségében, megismerve Kanada nagyvárosait. Külföldi útjairól gazdag diasorozatot készített, amelyet számítógépén tárolt. (Volt még egy ,,külföldi útja” 1941-ben a Szovjetunióba a magyar hadtest tartalékos tisztjeként a szovjetek ellen a németek oldalán, ez azonban az előbbi szép élményekkel szemben élete egyik legkegyetlenebb élménye volt.)