Gazdag nyugdíjas évek. Színes, sokrétű tevékenység

Nyomtatóbarát változat

A nyugdíj korhatár elérésekor Bazsó Lajos még ereje teljében volt, ezért nyolc évig még továbbdolgozott nyugdíjasként a MIKI-ben, majd amikor elkezdődött a leépítések korszaka – először a nyugdíjasok elküldésével – visszaköltözött Nagykőrösre, otthagyva évtizedek alatt kialakult baráti társaságát és a gyülekezetet, amelynek hosszú éveken át presbitere volt. Nagykőrösön még tíz évig dolgozott, először az ügyvédi munkaközösségben könyvelőként, majd a konzervgyárban egészen a privatizációs korszak beköszöntéig számítógépes programozóként. Több programot is készített. Egy könyvelési programmal az egyház munkáját is segítette. Ezek a programok azonban a számítástechnika gyors fejlődése miatt mára már nem használatosak.
Bazsó Lajos ifjú korától egészen idős koráig az ép testben ép lélek elvét vallotta és gyakorolta. Ha nem is versenyszerűen, de nagyon sokféle sportágat űzött és a testét rendszeresen edzette. Tanítványai még mindig emlegetik az atléta alkatú, jó táncos Bazsó Lajost abból az időből, amikor a diákbálokon a tanárok, szülők is együtt táncoltak a diákokkal. Lajos bácsinak még kilencvenéves korában is természetes volt a napi rendszerességgel végzett súlyemelés és tornázás maghatározott számú, komoly nehézségű gyakorlatokkal. Az egészséges életmódhoz tartozott az
egészséges táplálkozás és a napi gyaloglás is, amelyet számára felesége 2005-ben bekövetkezett haláláig a napi bevásárlás jelentett az élelmiszerboltban, péknél, piacon, mert komoly háztartást vezettek.
Az igazi tornának azonban a szellemi tornát tekintette. Nem múlhatott el soha nap olvasás nélkül. Szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt olvasott. Azt vallotta, hogy a számítógépen való barangolás sohasem pótolhatja az igazi olvasást. Ugyanakkor a számítógép igazi szenvedélyévé vált. Már a legelső Commodore 64-es számítógéppel rendelkezett, később PC-je volt, amit mindig továbbfejlesztett. Nyugdíjasként gyakran érdeklődött Mari László fiatal kollégájától a számítógépes újdonságok iránt, és mindig azt mondta, hogy ,,akkor ezt megtanulom”. Rengeteg könyvet vett, ezeket átnézte, aláhúzogatta, és folyamatosan tanulmányozta. Csak azt sajnálta, hogy az állandóan újuló tudományágat nem tudta anyagiakkal követni. Sok CD-je és egyéb lemeze, Winchestere volt. A szomszédságában lévő számítástechnikai boltban vásárolt rendszeresen. A számítástechnikával kapcsolatban napi két-három óra szakirodalmat olvasott rendszerint német nyelven.
A kilencvenedik születésnapját verssel köszöntötte.

A kilencvenedik születésnapjára írott vers
A kilencvenedik születésnapjára írott vers

A Nagykőrösért Kitüntető Cím átvételekor is saját versével mondott köszönetet 2002. augusztus 20-án az Arany János Művelődési Központ színháztermében rendezett ünnepségen.

A 2002. augusztus 20-án átvett Nagykőrösért Kitüntetés
A 2002. augusztus 20-án átvett Nagykőrösért Kitüntetés

Kőröst köszöntő versem kurta
Ének.
Szeretném, ha megértenének:
Megtérni hozzád új erő, s öröm,
Köszöntlek kedves, kedves Kőrösöm!

- fejezte be akkor már gyenge rekedtes hangján az Új Antheus című versét, és magyarázatként elmondta, hogy Antheus a görög mitológia szerint mindig visszanyerte erejét, valahányszor szülőföldjére lépett.... Megható jelenet volt...
Versei korábban a Pest Megyei Hírlapban, idős korában pedig a Kék Nefelejcs NAGYKŐRÖS helyi újságban jelentek meg rendszeresen.
A költészet végigkísérte életét. Diákkorában verseit titokban írta, és Ady Endrét vallotta példaképének akkor, amikor nevét és műveit az iskolában kiejteni is bűnnek számított. Az első költeménye 1931-ben jelent meg nyomtatásban ,,Búcsúzni kell az iskolától” címmel. Későbbi versei nagyrészt választott pályájához és az ifjúsághoz kapcsolódtak. Szerette a sokszor diákcsínyre hajlamos ifjúságot. Hozzájuk fiatal korában több játékos formájú és tartalmú verset írt, későbbi verseiben inkább a jövendő életpályára, az élet buktatóira figyelmeztette őket. Ezek a versek leginkább ballagási ünnepségekre készültek. Közülük az Ady Endrétől kölcsönvett ,,Elbocsátó szép üzenet” címűt maga szavalta el 1958-ban az iskolai ballagáson.

Emberiesség, becsület, haza,
e három legyen lelked legjava.
Ha úgy érzed, hogy semmit sem remélsz...
hogy nincs kiért, vagy hogy miért is élsz
az Alma Mater szólít majd haza,
S virágba szökken újra minden ág,
lelked harangja csengő tűz – virág.

Iskolai emlékei akár egy-egy találkozó alkalmával vagy évforduló kapcsán, egész életre szóló témát adtak verseihez. Arany János halálának évfordulóiról rendszeresen megemlékezett, de nagyon sok versében idézte fel osztályfőnöke, dr. Törös László alakját is. Például a Törös-ház falán elhelyezett emléktábla avató ünnepségén is az ő versét szavalták. Sok költeményében adott hangot szülővárosa iránt érzett szeretetének és mély istenhitének.
Ez utóbbit már akkor is vállalta, amikor ezzel kizárta magát a materiálisan gondolkodó világból, élete vége felé már minden versét áthatotta vallásossága. Témái voltak még külföldi útjai, később betegsége, kedves barátai elhunyta alkalmából írt halotti versei és a halálra való készülődés. Ez eléggé hamar foglalkoztatta, hiszen a Testamentumom című versét - amelyet magnóra is mondott, de mint olyan sok más szellemi kincse, ez is elkallódott -, még 1979-ben, tehát több mint negyedszázaddal halála előtt írta. Benne nem anyagi javairól végrendelkezett, hanem saját énjének lényegét, elsősorban szilárd hitét hagyta örökül:

Ahol már nem kell sem ital, sem étel,
Örömhír mondóként új bizonyságtétel:
Mit ember nem lát, s nem ért meg soha,
Bűnre van bocsánat, s ez itt a csoda...
Megváltóm, ki azért jöttél a világra,
Magadhoz öleled, ki elesett, árva.

Versei születésével kapcsolatban azt mondta, hogy egy-egy esemény szinte kényszerítette arra, hogy írnia kell. Ilyenkor szinte lárvaszerűen törtek belőle a gondolatok. Versformái változóak, ösztönösek, olyanok, mint egy zenedarab, amely ha sikeres, elringatja és egy más világba lopja át az olvasót. Utolsó nagy lélegzetvételű versét, egy balladát, amellyel díjat is nyert, ,,Szegény legény,
gazdag leány” címmel az Arany János Református Gimnázium pályázatára írta 1999-ben és dr. Törös László Arany-kutató emlékének ajánlotta. Verseivel vetekednek prózai írásai is, amelyek nem csak tartalmilag kifejezők, de nyelvileg is szépek. Ezeket élete végéig írogatta. Közötte a jeles nagykőrösi családok történetét, jellegzetes személyek, érdekes régmúlt események bemutatását.
Tudatos testi-lelki ,,edzésének” köszönhette, hogy szellemi, lelki egészségét szinte haláláig meg tudta őrizni. Bár életében nyolc (!) különféle műtéten esett át, és a 2000-ben végzett szemműtétjén orvosi műhiba következtében az egyik szemére szinte teljesen elveszítette a látását, és a másikkal is nagyon gyengén látott, erős nagyítót használva töretlenül dolgozott haláláig. Fizikai látása helyett belső, szellemi látása ugyanis szerencsére megmaradt.
Kilencvenegy éves korában cserélt lakást a felesége kedvéért a városnak egy egészségesebb részébe - sógoráék szomszédságába - vállalva a költözködéssel járó kellemetlenséget, és az új lakásban mindent az utolsó szögig a helyére tett, szinte segítség nélkül. Felesége azonban nem sokáig élvezhette az új lakást, mert 2005-ben elhunyt. Halála után Lajos bácsi is megtört lelkileg, és bár a háztartását egy kis segítséggel továbbra is ellátta, már nem volt a régi. Életkedvét elveszítette, és tudatosan készült a halálra, mély istenhitét megőrizve, sohasem tiltakozva ellene.
Az aranydiplomáját 1986 szeptemberében vette át a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Ebből az alkalomból alkalmazási szoftver pályadíjat tűzött ki az egyetem hallgatói számára tetszőleges, gyakorlati probléma megoldását szolgáló saját készítésű programra. A gyémántdiplomája átvételére még beszéddel készült 1996-ban, a vasdiploma átvétele után 2001-ben köszönőlevelet írt az egyetem rektorának, néhány gyakorlati tanáccsal is ellátva a további arany-, gyémánt- stb. diplomák átvételére rendezett ünnepségekre.

Az 1996-os gyémántdiplomaA 2001-es vasdiploma
Az 1996-os gyémánt- és a 2001-es vasdiploma

,,Vallomások” című szellemi hagyatékában az utolsó írás 2005. január 19-én, a 92. születésnapján készült. Ekkor még széleskörű áttekintést adott saját állapotának leírásával párhuzamosan az országban és a világban történő eseményekről. A várható élethosszáról ezt írta: ,,Beléptem a 93.-ba. Babonás nem vagyok, de szeretek matematikai összefüggéseket keresni. Most azt mondom e két számról: Három a magyar igazság, és ez hatványozottan igaz, mert a kilenc a háromnak éppen a négyzete.” Valóban csak a 93. születésnapját érte meg már nagy betegen a ceglédi kórházban. 2006. február 5-én hunyt el.

A gyászjelentés szövegét Lajos bácsi maga állította össze
A gyászjelentés szövegét Lajos bácsi maga állította össze

A Bazsó család síremléke a református temetőben
A Bazsó család síremléke a református temetőben

Temetésén nagy számmal voltak jelen kollégái és más városokból is ideérkezett egykori tanítványai. Régi tanártársai nevében Vízi Jánosné Tassaly Teréz tanárnő búcsúzott, köszönetet mondva azért, hogy Bazsó Lajos szakmai és pedagógiai tanácsaival, emberszeretetével segítette kezdő lépéseit a tanári pályán és barátságuk hosszú évtizedeken át, mindvégig megmaradt.
Utolsó írása, a csodálatos, lírai hangvételű Előhang a Nagykőrösi Kalendáriumban jelent meg 2005 karácsonyán. Érezte, tudta, hogy ez az utolsó írása. Jelkő, amely megmarad sok más írásával együtt az utókor számára. De nemcsak az írásai maradtak meg, hiszen ő maga is jelkő volt. Személyének emlékét őrzik tanítványai, nálánál több generációval fiatalabb kollégái, barátai, és adják tovább. Így emlékezete remélhetőleg még sokáig élni fog.