A bodméri idilli gyermekévek

Nyomtatóbarát változat

Önéletrajzi írásából ismerjük meg idilli gyermekkorát, amelynek nagy jelentőséget tulajdonított jelleme későbbi fejlődése szempontjából. A négy Bazsó testvér közül második gyermekként egyedül ő született Nagykőrösön a nagyszülői Kollársz házban, a többiek Bodméron látták meg a napvilágot, ahol édesapja református lelkész volt. Nagyszülei egyébként Nagykőrös ismert, köztiszteletben álló polgárai voltak. Apai nagyapjának - akit ugyancsak Bazsó Lajosnak hívtak -, a főtéren volt könyvkereskedése.

A Bazsó könyv- és írószer-kereskedés hirdetése 1913-ból 
A Bazsó könyv- és írószer-kereskedés hirdetése 1913-ból

A híres uborkás felvétel - Bazsó Lajos kiadása 
A híres uborkás felvétel - Bazsó Lajos kiadása

Nagyműveltségű ember hírében állt. Nyomdát is létesített, és a XIX. század végén lapot is alapított. Lelkész fiának a könyvtárát is ő alapozta meg. Anyai nagyapja, Kollársz Lajos pedig a híres Kollársz malom megalapítója volt. De visszatérve Bazsó Lajos gyermekkorára, a ,,Vallomások”-ban plasztikus képet rajzol a Csákvár és Bicske között fekvő festői szépségű kicsi faluról, Bodmérról, a patakpartról, a jegenyesorról, a templomról, a parókiáról, a nagy gazdasági kertről, a falusi életről és az istentiszteletekről.

Az idilli gyermekkor színhelye Bodmér
Az idilli gyermekkor színhelye Bodmér

Az idilli gyermekkor színhelye Bodmér
A bodméri református templom, háttérben a jegenyesorral

Beszámol arról is, hogy amikor kétéves volt, édesapjának el kellett hagynia a családját, mert két évig az olasz fronton teljesített lelkészi szolgálatot. (Hazatértét valamilyen különleges képessége folytán napra megérezte a négyéves kisfiú. Ez a képessége még többször visszatért élete folyamán. Így érezte meg 1932-ben, debreceni egyetemista korában édesapja tragikus halálát is.)
Tulajdonképpen már az első világháborútól kezdve megszűnt a család stabil anyagi jóléte, csak ezt a gyermek Bazsó Lajos még nem vette észre. Ő a háború miatt csak édesapja távollétét érezte, és azt látta, hogy édesanyja a hadsereg élelmezéséhez szükséges helyi - tojás, liszt, zsír stb. - élelmiszergyűjtést végzi, ami még tetszett is neki.
Édesanyja férje távollétében derekasan helytállt nemcsak saját két gyermeke nevelésében, de tanítónői diplomájával ő volt a falu elsősegélyt nyújtó orvosa és patikusa, ő intézte az emberek ügyes-bajos hivatalos dolgait, írta kérvényeit, leveleit. Bár nagynénje és egy házi segítség is velük élt, talán a gyermekeire még sem tudott akkora figyelmet fordítani, mint egyébként tette volna, ennek köszönhetően azután a kis Bazsó Lajosnak és másfél évvel idősebb Sárika nevű nővérkéjének csodálatos élményeik voltak, amelyekben templomkerítésre mászás, tűzgyújtás a füzesben és mindenféle gyermekcsíny előfordult, amiért rendszerint büntetés járt...
Nagyon érdekes azokat a következetes nevelési elveket megfigyelni, amelyet alkalmaztak a szülei, és amelyek a gyermekek egész további életére hatással voltak. Ezek közé tartozott a felnőttek feltétlen tiszteletére, az étel megbecsülésére, az imádkozásra, az olvasás szeretetére való nevelés is. Még olvasni sem tudtak, amikor már lapozgatták Brehm ,,Az állatok világa” nagykönyvét, nézegették a Pallas Nagy Lexikon színes térképmellékleteit. Esténként Benedek Elek meséit hallgatták, amelyeknek a többségét már maguk is fejből tudták. A kis Bazsó Lajos még nem volt iskoláskorú, amikor megvették neki a palatáblát a palavesszővel és a kis zsinegre kötött szivacstörlővel, és elkezdték azt a következetes ,,átnevelést”, amelyet majd az erdélyi menekült fiatal tanítónő Makkai Jolán folytatott tovább - aki magántanárként oktatta a Bazsó gyerekeket -, és amelynek eredményeként a balkezesnek született fiú kétkezessé vált. Kalligrafikus szép írását egészen haláláig megőrizte.
Bodméron nagyon sok meghatározó élményben volt része. Ahogyan mondta, ott szerezte első élményeit a világról, ott szerette meg a természetet és ott vált szemlélődő, mindent megismerni vágyó emberré. Ennek a tulajdonságának volt köszönhető, hogy tanár korában is mindig a szemléletességre törekedett, és nagyon sok szemléltető eszközt készített a gimnázium fizika szertárának is. Bodméri tapasztalatait a nagykőrösi kirándulások is bővítették. Kollársz Béla nagybátyja - a permetező szórófej feltalálója - már négyéves korában oktatta az esztergapad mellett, és magyarázta a malom transzmissziós rendszerét, a fejszámolást pedig – amelyet tanár korában rendszeresen alkalmazott – nagymamájától tanulta el a malomban őrlető gazdákkal való elszámolások alkalmával.